20 ÉVES PARTNERSÉGET ÜNNEPELTÜNK!!!

  20 éve tartó barátságot és támogatást ünnepelt a Székelyudvarhelyi Asztalitenisz Klub és a Magdolna Impex ünnepi sajtótájékoztatón.

  „Én úgy érzem, és biztos vagyok benne, hogy Magdolna is úgy érzi, hogy jelen pillanatban annak, ami az asztaliteniszt jelenti Udvarhelyen, az egyik alapja ez a partnerség és a támogatás, ami nemcsak anyagi, hanem erkölcsi is” – fejtette ki György István, a klub irányítója. Konkrét támogatási összegeket nem árultak el, csupán annyit, hogy a cég továbbra is az egyik főtámogató, és bár 20 év alatt a támogatási összeg a gazdasági helyzet tekintetében változott, a csapatvezető szerint a folytonosság biztonságérzetet nyújt számukra.

  Visszaemlékezik, amikor 20 évvel ezelőtt megkereste fiatal edzőként. Éppen akkor indult az első lány csoportjuk is, amelyben Dóra, Magdolna kislánya játszani kezdett. Eleinte kisebb támogatásokkal kezdődött el a partnerség, aminek az sem vetett véget, hogy Dóra különböző okok miatt abbahagyta az asztaliteniszt. 

  Akkor még Nagy Ferenc, ahogy ők mondják, Feri bácsi tanította a fiatal asztaliteniszezőket – az udvarhelyi asztalitenisz idén, 2022-ben elhunyt meghonosítója nevét viseli a jelenlegi asztaliteniszterem –, de ő nem volt az a típus, aki futkározott támogatók után. István akkor „fiatal titánként”, miután 2000-ben elvégezte az edzői képzést, nekiindult „megváltani a világot”. „Tele voltam ambícióval, hogy nekünk most milyen csapatunk lesz, aztán tíz év eltelt, amire az első érmet megszereztük” – nevet fel István. 

  Dr. Mózes Gyulából, a csapat egyik rutinosabb tagjából is felszakadtak az emlékek, amikor Feri bácsival még a régi, a Gimi betlakásában levő teremben edzettek, sokszor olyan hidegben, hogy úgy megcsípte kezüket a labda, amikor eltalálta, hogy belefájdult. „Amikor volt labda. Sokszor azért nem volt edzés, mert nem volt labda” – kontrázik István.  

Az együttműködés kulcsa

  „Istvánnak a kitartása és az eredmények. Fejlődtek. Nem csak elköltötték a pénzt, ésszerűen fektették be, hogy minél többet tudjanak mutatni, utaztatni, fejleszteni a gyermekeket. Látszik, hogy haladnak, egyszerűen” – mondta el Bálint Magdolna, majd György István nyitott egy hosszabb zárójelet:

  „Ha valaki azt mondta volna ezelőtt tíz évvel, hogy mi Bajnokok Ligáját fogunk játszani, kikacagom, mert elérhetetlen célnak tűnt Európa legjobbjai között játszani felnőtt szinten, és most ott vagyunk, hogy már második szezonban ide jönnek a világ legjobb játékosai.”

  A cég az asztaliteniszezőkön kívül a női labdarúgást, a Vasas Feminát támogatja, őket is évek óta. István szerint az is egy hajtóerő, hogy látja, vannak vállalkozók, akik értékelik a munkájukat. „Tudom, hogy egy cégvezetőnek rengeteg dolga van, de mégis reggel tőle érkezik az első telefonhívás egy szép eredmény után, hogy gratuláljon. Azt jelenti, hogy látja, követi, és tudja, hogy nem kidobott pénz, amit beletett ebbe a csapatba. Ez nekünk egy elég fontos elismerés” – vélekedik.  

  Jelen pillanatban Romániában a szponzorációs lehetőség sportklubok számára csupán a cégvezetők jóindulatán és szándékán múlik. István nagyon sok olyan cégvezetőt ismer, aki inkább odaadja a pénzt az államnak, mert fél az ANAF-tól, az ellenőrzésektől, ahelyett, hogy a sarkára állna, és azt mondaná, hogy a törvény megengedi, hogy azt a pénzt a szponzorációra költsék. „Ha jól ki van számolva, ha minden rendben van a könyveléssel, az ANAF-nak semmi beleszólása, nem kötekedik a szponzorpapírokkal. Hogyha nagy összeg van, kéri a szerződést, utánanéz, kiszámolja, de nekem még soha gondom ezzel nem volt” – tisztázza Bálint Magdolna.

  „Egyértelmű, hogy továbbra is közösek a tervek” – hangsúlyozza utána, István rögtön hozzáteszi, hogy ahogy eddig is, ők

mindent megtesznek, hogy kiszolgálják támogatójukat:

  „Azt, hogy van egy BL csapatunk 90 százalékban saját nevelésű játékosokból, bátran mondhatom, hogy senki nem tudja Európában felmutatni. Bajnokok Ligáját nem fogunk nyerni, mondom ezt idézőjelben, mert sose mondd, hogy soha, de nem az a célom, hogy ide hozzam a kínai játékosokat, hanem hogy lentről építkezve tudjuk tartani és növelni a színvonalat. Jön most a kicsik közül egy Toró Dávid, egy Sebők Marci, egy Gelei Nimród, a következő generáció, amit majd be kell építeni a felnőtt csapatba”.

  Nem egy egyszerű feladat, mondja a csapatvezető, de éppen ez a szépsége, ahogy a „generációk összeérnek”, és ahogy jelenleg testvére, György Szilárd most együtt játszik Tamás Szabolccsal, Sánduly Leventével a Bajnokok Ligájában és az elsőosztályban szereplő csapatban, holott 15 év van közöttük. A 11 éves Toró Dávidot például idén benevezték a másodosztályban szereplő, második számú csapatba, sőt György István azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy két-három év múlva már a Szuperligás együttesben vetik be, mert a tudása 11-12 évesen ezt megengedi.

  Tavaly a harmadosztályban már játszott a felnőtt csapatban. „Öt felnőtt csapatot tartunk, ahol a kicsik is lehetőséget kapnak, tapasztalatot szereznek. A három harmadosztályú csapatban Gyula az egyetlen felnőtt” – magyarázza a csapatvezető. Ugyan a női szakosztály megszakadt az utánpótlás hiánya miatt, de most sem zárkóznak el ettől, és van is megint 2-3 kislány, akivel együtt dolgoznak, és akikben látja azt, hogy kitartanak az asztalitenisz mellett.

  Gál Előd